Quang Trung Temple Fesztivál a Nghi Son-szigeten

A Quang Trung Templomfesztivál, a Nghi Son-szigeti községben, korábbi nevén Bien Son, egy nagyszabású hagyományos fesztivál Tinh Gia kerület déli részén, a mai Nghi Son városban. A fesztivál tiszteleg és megemlékezik a ruhás hős, Quang Trung - Nguyễn Hồi érdemeiről, népszerűsíti a harcművészetek szellemét, és arra ösztönzi a halászokat, hogy induljanak ki a tengerre, hogy meggazdagodjanak és megvédjék a haza szent szuverenitását . A fesztiválra a holdújév 5. napján kerül sor.

Quang Trung Temple Fesztivál a Nghi Son-szigeten Feláldozás Quang Trung királynak és az isteneknek a templomban.

Miután kiirtotta a 290 000 Qing-dinasztiabeli betolakodót, Quang Trung elismerte a tengerparti falvak lakóinak érdemeit, köztük a Bien Son-i lakosoknak is, akik segítettek a királynak a haditengerészet kiképzésében, és lelkesen indultak az ellenség elpusztítására. Eltörölte a Me szigetén beszedett madárfészkekre kivetett adót, amely a Le-Trinh-dinasztia adója volt, és sok ember életét követelte. A király kedvességéért hálából a falusiak egy templomot építettek a szigeten, hogy tiszteljék őt. A templom mellett egy ereklyeegyüttes található, amely a Négy Szent Anyát, a tenger isteneit, egy katolikus templom és egy templom a Ton That Co.-t imádja.

A Quang Trung Templomfesztivál ünnepségből és fesztiválból áll, melyeken a vörös ruhás és zászlós hőst, valamint az isteneket tisztelegve, hálát adva érdemeiért és a tábornokok érdemeiért, imádkozva az istenekhez, hogy áldják meg a halászokat, hogy kihajózhassanak a tengerre, tele legyenek hal- és garnélarákraktárak, és hogy az ország virágzó és gazdag legyen. Ez egyben lehetőség a testmozgásra, a tehetség bemutatására és a szórakozásra, kielégítve a helyiek és a látogatók vallási és lelki szükségleteit.

Az ünnep előtt az apát és a méltóságok fürdési szertartást végeznek, megfürdetik a szobrot, új ruhát vesznek fel, megtisztítják a szertartási tárgyakat és imádják a tárgyakat.

üdvözöljük, meghívjuk a királyt és az udvar hat minisztériumát, a tisztviselők tanácsát a király halálának évfordulójának megünneplésére, majd megszervezzük a felvonulást.

A menetet egy ősi, vörös festékkel aranyozott palánkin alkotja. A palánkinban egy füstölőtál, egy szent tábla és egyéb istentiszteleti tárgyak találhatók. A menet résztvevői mind piros vászoninget, rövid ujjú ruhát, piros övet, piros fejkendőt, fehér nadrágot és mezítlábat viselnek. Dobszó után a menet az ősi rituálék szerint elindítja a palánkint. A menet élén egy oltár áll, amelyet négy ember visz, az oltáron a füstölőtálat és az áldozatokat, többek között bétel- és arékadiót, virágokat és gyümölcsöket viszik. Két ember két arany napernyőt visz mindkét oldalon. Az oltár nemcsak vezeti az utat, hanem a menet elvezetését is szolgálja. Az oltár mögött az oktett társulat található, amely egy nagy dobból, egy nagy harangból és hangszerekből áll: citera, fuvola, cintányér, cintányér, trombita, kéthúros hegedű... Az oktett társulat sétál és zenél. Az oktett társulat mögött 32 ember sorakozik fel 2 sorban: 6 ember kardot, 6 ember nyolc kincset, 4 ember bronzkalapácsot és vietnámot visz, majd 16 ember, mindegyikük két-két fakardot tart mindkét kezében. A nyolc kincset és kardot vivő csoportot az ünnepi zászlókat vivők követték, két sorra osztva, minden embernek kijelöltek egy zászlót, majd négy ember négy nagy napernyőt vitt. Ezután az egyik személy a "Császár" feliratú parancsnoki zászlót vitte, egy másik személy egy jelvényt vitt, elöl "Legfelsőbb", hátul pedig "Történelmi Dinasztia" felirattal, majd a nyolc sárkányos palánk következett. A nyolc sárkányos palánk után a kettős sárkányos palánk következett, amelyen a Négy Szent Hölgy volt, majd a To Hien Thanh palánk; a tisztviselők, méltóságok, vének és a nép rangjuk és sorrendjük szerint két sorban sorakoztak fel.

A menet a templomtól a közösségi házig indul, majd visszatér a templomba. Útközben, a három- vagy négyágú kereszteződésekhez, kereszteződésekhez érve, vagy mielőtt belépnének a közösségi ház udvarára vagy a templom udvarára, a gyaloghintó különböző irányokba forog. Ez a jelenet a dobokkal és gongokkal, valamint a résztvevők tiszteletével kombinálva tovább fokozza a menet szentségét és ünnepélyességét.

Miután a gyaloghintót visszahozták a templomba, ünnepséget tartanak a gyaloghintó elhelyezésére, ajándékok felajánlására, az ősi rituálék szerinti áldozat bemutatására és az áldás felolvasására. A tartalom Quang Trung király érdemeit dicséri; a szöveg ősi stílusban íródott; felolvasáskor hosszú és dallamos, egy temetési beszéd stílusában. Amikor a bemondó felkiált: "Te tuule!", a zenekar megrázza a gongot, megveri a dobot, zenét játszik, majd elhallgat, csak a szertartásvezető énekhangja hallatszik. A király és az istenek érdemeiért érzett hálával együtt az áldás imádkozik az istenekhez, hogy áldják meg a falusiakat és a látogatókat, hogy jóléttel, teljes élettel, jó garnélarák- és halfogással, valamint virágzó üzlettel és kereskedelemmel köszönthessék be az új évet.

Az ősi Quang Trung Templom Fesztiválján játszottak olyan játékokat is, mint a "Thien ha thai binh " szó kihúzása, hinta, birkózás, sakk, csónakverseny... A "Thien ha thai binh" szó kihúzása a következőképpen történt: A szót kihúzó csapat 120 főből áll, két sorra osztva, mindannyian fekete, piros csíkos rövidnadrágot, zöld, négyrészes inget viselnek, és zászlókat tartanak. A szót kihúzó csapat vezetőjét Tong co-nak hívják. "Chi trong" úr 3 dobütését követően az egész csapat balról jobbra fut. Az első sor feladata a "Thai" szó vonalának kihúzása, a második sor pedig a "Binh" szó kihúzása. Először az első sor a "Thai" szó vízszintes vonalát futtatja, majd előre köröz, lefelé húz egy vékony vonalat alkotva, majd jobbra köröz, lefelé húz egy éles vonalat alkotva, végül balra köröz, lefelé húz, egy pontot alkotva. Ezzel teljessé válik a "Thai" szó. Az első személyből lesz az utolsó személy, és fordítva.

Míg az 1. sor a „Thai” szót húzza, a 2. sor a „Binh” szót, szintén balról jobbra haladva. Először ez a sor a „Binh” szó felső vízszintes vonalát futtatja, majd felfelé és lefelé húzva kialakítja a bal vonalat, vissza felfelé és lefelé húzva kialakítja a jobb vonalat, majd lefelé hurkol, balról jobbra futtatja az alsó vízszintes vonalat, végül felfelé és lefelé húzva kialakítja a vonalat. Mindez a dob ütemére történik. Amikor befejezték, az egész csapat leül, leengedi a zászlót, és kiemeli a „Thai Binh” szót. A csapat minden tagja hangosan, kórusban énekli:

Thai Binh befejezte két karakter kihúzását

Örök békét kívánok minden embernek.

Sok okból kifolyólag a szóhúzó játékot már nem tartják fenn, és tervek vannak a visszaállítására. A fesztivál alatt a Nghi Son halászai csónakkirándulásokat is szerveznek, hogy felidézzék az ország védelméért folytatott harc hagyományát, a tengeri istenek kedvében járjanak, versenyezzenek, eddzék az erejüket, és folytassák a halászati szakma gyakorlását.

A versenyhajók halászhajók, de minden pallót el kell távolítani, a pallókereteket fel kell szerelni, egy állóhelyet és evezőhelyet kell kialakítani, és gyönyörűen fel kell díszíteni őket. Az evezők mindkét oldalon ésszerűen vannak elrendezve, a versenyző férfiak számának megfelelően. A kormányoldalon lévő két evezőt két erős, tapasztalt középkorú férfi vezeti, akik a hajót a helyes úton tartják. A versenyhajó vezetője piros sálat és sárga övet visel, és egy dobot vagy fahalat tart a kezében, hogy tartsa az evezés ritmusát. A hajón egy kis dob van, amelyet egy idős férfi üt a versenyhajó orrában állva, hogy tartsa az evezés ritmusát. A versenyhajók másképp vannak feldíszítve, hogy megkülönböztessék az egyes kerületek hajóit. Az ősi úszófesztivál két napig tartott. A fő úszónap előtt van az úszópróbák napja, nem határoznak meg rangsort, de a hajóknak mind 9 kört kell teljesíteniük a Ngoc-lagúna körül. A fő úszófesztivál utáni napon verseny és díjátadó zajlik. A mólón, a hajón mindenhonnan özönlenek az emberek, hogy megnézzék az úszófesztivált. A dagályra várva gongok, dobok és kürtök szólalnak meg, jelezve az úszófesztivál kezdetét. Felvonták a parancsnoki zászlókat, és az evezők egyszerre eveztek a vízen, lovagolták a hullámokat, hömpölygött a víz, haladtak előre. Ugyanekkor a fesztivál zászlói, sálai és sapkái is folyamatosan lengettek, összeolvadva a kis dobok hangjával, a versenyhajók ritmikus ütemeivel, amelyek biztatták őket, a kürtök, nagy dobok, cintányérok hangjával,... a templomokból, a közösségi házakból, a partról és a mólóról érkező éljenzésekkel, olyan hangsorozatot hoztak létre, amely visszhangzott az egész égen, megremegtette a földet, elnyomta a hullámok hangját, arra ösztönözve a hajósokat, hogy erősen nyomják az evezőiket, és rohanjanak előre a célvonal felé.

Az a hajó, amelyik elsőként ér célba, díjat kap. A jutalom néhány korsó bor, néhány piros posztókockát és egy kis pénzt jelent, de a halászok úgy vélik, hogy ha a versenyhajó nyer, az az év virágzó lesz, sok halat és garnélát fognak, és szerencséjük lesz a tengeren. A piros selyemdarabokat az úszócsapat tagjai között osztják szét, és a gyerekek talizmánként viselik a nyakukban.

Manapság a fesztivál főként hintajátékot, birkózást, sakkot, csónakversenyt és egyéb kulturális, testnevelési és sporttevékenységeket foglal magában, amelyek örömteli és izgalmas a kék tengeren át az újév tavaszi napjaiban.

Cikk és fotók: Hoang Minh Tuong (közreműködő)

Forrás